Merész Álmok Erdeje

Séta a vadászkunyhóhoz 2.

(Amennyiben előlről akarod olvasni a történetet, akkor Kattints ide!)

…mint a szappanbuborékért kapkodó kutya

Anna, mint a falevél, amit a szél fel-felkap és arrébb sodor úgy iramlott és állt meg. A férfi rendületlenül szaladt utána, mint a szappanbuborékért kapkodó kutya, csak hát neki voltak még egyéb kötelezettségei. A hátizsák, a telefont direkt néma üzemmódban a bungalóban hagyta, még egy kulacs víz, az ajtót is be kellett zárni, meg a kertkaput, tehát szaladt és megtorpant és álmodozott és vágyakozott, a Merész Álmok Erdejében…

…amikor átnyúlt a sofőrülésre

Hú, az úton idefelé… egy pillanatra beleborzongott – Anna… Édes Anna… ilyet eddig csak a filmekben látott, de most megélte. Ahogy kiértek a belvárosból, még az autópályát sem érték el, amikor az „édes” átnyúlt a sofőrülésre. Csak a combját simogatta, inkább csak érintette. Ezt nagyon jól csinálta, csak finoman. Kis ciróka, aztán szinte hozzá sem ér, majd megsimít, elillan, és újra visszaszáll. István hagyta, élvezte… sőt, elélvezte a játékot, már elindultak a vágyösvényen, de ezt majd tényleg később mesélem el!

…éppen csak annyira, hogy a férfi láthassa

Pisilnem kell, kiáltotta – és előre szaladt, de csak éppen annyira szökkent előre és csak annyira lépett le az ösvényről, hogy a férfi láthassa, hogy mit csinál. Vissza fordult, a férfit nézte, a szoknyáját a nyakáig felrántotta, és nagy terpeszben leguggolt, de úgy mintha beleguggolna, egy fölből kiálló dildóba. Nagyon szerettek lovagolni. Mind a ketten és minden formában! Még igazi lovon is! Anna olyan ügyesen ficánkolt, hogy kéz segítsége nélkül szokott ráguggolni a férfi farkára. Istvánt ezzel az őrületbe kergette, ilyenkor már olyan kemény szokott lenni, hogy attól félt, hogy egyszer eltörik, de sosem tört bele a bicskája. Pont jól illettek egymásba. Ez a kulcs is nyitott már más zárakat, és ezt a zárat is nyitották már. 
István még nem vált el…